„Ki tud-e vetkőzni az előadó saját bőréből? Meg tud-e szűnni a cselekvés függvényében való figyelés, elég-e a statikusságban kibocsátott energia a figyelem megteremtésére és fenntartására? Hogyan tudjuk egyszerűsíteni és tisztítani a fantáziánk keltette gondolatainkat, és a néző tekintetét magunkra szegezni? Rá tudjuk e venni, hogy csatlakozzon?”

A Harslet mint bensőséges állapot, az Én bemutatásának képivilágát teremti meg, ahol fantázia, játék és a szuggesztió karöltve járnak. Egyik sem létezik a másik nélkül, ahogy nincs mű sem az azt megálmodó, és az azt befogadó nélkül. Bensőnk formát öltő képe mindig oda vetül, ahonnan a felesleget lefejtve közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

Az előadás az Imre Zoltán Program keretén belül valósul meg.